Azt hiszem, megtaláltam a legújabb wellness-őrületet Biztos lenne, aki fizetne is érte.
3in1: szanua, szoli, fittness. Mindezt szabadtéren, friss levegőn, lehetőleg kánikulában. Hogy mi ez? Hát a betonkeverés! Nagy élmény volt: alá kellett alapoznunk a melléképületnek, ami nem jelent nagy mennyiséget. Egy felnőtt férfinak, aki edzésben van. De nőként, 152 centivel, csak egy gyerek által edzésben tartva azért ez nem volt ilyen egyszerű. Viszont rendkívül élveztem. És még a kezem is fel tudtam emelni másnap, igaz, itt-ott feszült. Azért az edzettségi szinthez hozzátartozik, hogy már kihordtunk pár talicska téglát, betont, törtünk, zúztunk, téglát pucoltunk, úgyhogy azért nem ért annyira váratlanul a dolog. Ráadásul nem a legnagyobb lapáttal kellett etetnem a keverőt.
Edzésként a következőképpen tudnám elképzelni:
Mindenki kapna egy megfelelő méretű lapátot és betonkeverőt, na meg az anyagokat. Azért a legkisebb méret sem lenne nevetségesen kicsi. Az erőnlét javulásával aztán mindkét méret növelhető lenne. A kiegyensúlyozottság érdekében váltott oldalról kellene rakni, ami nem mellesleg a kétkezességet is jelentősen javítja, és a barnulás is egyenletesebb lehet. Kezdésként pólóban és rövidnadrágban. Haladóbbak kantáros melósnadrágot is választhatnak.
Időtartam? “Nehogy leállj! Még kell az alapba az anyag!”
És aztán mit kezdenék a rengeteg megkevert betonnal? Nem tudom. De abban biztos vagyok az ominózus péntek délelőtt óta, hogy akik ezt 65 éves korukig így bírják csinálni, azok nem léteznek. Mert vagy infarktust vagy agyvérzést kapnak a tűző napon. Talán az ő munkájuk kiváltható lenne.
Persze, ez csak vicc és utópia. De talán sokan megtanulnák értékelni a kétkezi munkásokat, akik nélkül nem lennénk sehol.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: