Mostanában egyre gyakrabban előfordul, hogy valaki hosszabb ideig egyedül marad, és ha nincs megfelelő egzisztenciája, kénytelen a szüleivel élni. Hasonló okokból az egyedül maradt szülő is haza kerülhet. Nézzük, milyen konfliktusok lehetnek. Persze, nem biztos, hogy valóban lesznek is.
Szülőként biztosan nehéz elfogadni, hogy a gyermekünk nem olyan életet él, amilyet mit gondoltunk, elképzeltünk neki. Ha a szülők úgy gondolják, hogy gyermekük tehet a helyzetről, akkor nagyban megnehezíthetik a mindennapjaikat. Állandó zsörtölődés, megjegyzések a gyerek általuk vélt tehetetlenségére megronthatják a kapcsolatot, ha a hazaköltöző vagy otthon élő gyerek felnőttként képes viselkedni. Igen, a szingliség is lehet egy döntés, amit sok dolog kiválthat a rossz családi háttértől elkezdve a negatív tapasztalatokon át az átlagostól eltérő értékrendig bármi.
A legtöbb, amit a szülő tehet, hogy elfogadja gyermeke döntését. Gyakran ennél többet nem is nagyon lehet tenni. Segíteni csak akkor érdemes, ha a gyermek kéri vagy láthatóan szüksége van rá. De még ilyenkor is előfordulhat, hogy elutasítja. Ez nem feltétlenül a szülők elutasítása, inkább annak sikertelen belátása, hogy bizony, nem kindig mindent lehet egyedül megoldani.
Azok a szülők és gyerekek, akik úgy kerülnek ebbe a helyzetbe, hogy a már felnőttkorú gyermek még gyerek-szerepben van, és hagyja a szülők gondoskodását, sokkal kevesebb vitával élik mindennapjaikat, de később az ilyen gyerekeknek komoly nehézségei lehetnek az életben a szülők halála után.
De mindig van lehetőség változtatásra, fejlődésre. Ehhez azonban a komoly elhatározás túl kitartásra van szükség.
További szép napot! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: