A szülők és én

A szűkebb családot, a magot két részre bontom. Először nézzük meg azt az esetet, amikor a gyerek-szerepben vagyunk a családban. Ideális esetben ez addig él, míg a szüleink. 

Ez a helyzet gyakran konfliktusforrás, főleg kamaszkortól kezdve. Addig a gyerekek általában elhiszik, hogy a szüleik a legjobbak, mindent tudnak, mindenre képesek. Igen, még azok a gyerekek is, akik a legkevésbé sem idilli családi körülmények között élnek. Ennek hátterét most hagyjuk. De az idilli családi is csak álom. Mindenhol van vita, veszekedés, tévedés, hibázás. De ez így jó, mert ezekből tanulunk, ezáltal fejlődünk. 

Kamaszként lázadunk, mert ez a dolgunk, Így találjuk meg magunkat, és, ideális esetben, így tanuljuk meg értékelni a szüleinket, amit a világ minden kincséért sem ismernénk be. Akkor. Később talán igen. Legalább magunknak, ha nekik nem is. 🙂

Felnőttként rendkívül bonyolult lehet a helyzet:
– legjobb esetben a szülők engedik önállósulni a gyermeket – ez annyira nem zavaros;
– de vannak olyan esetek, amikor a szülők nehezen engedik el a gyermeket, nehezen fogadják el, hogy felnőtt.

Az utóbbi esetben a gyerek vagy lázad, vagy belenyugszik, esetleg bele is kényelmesedik a helyzetbe: “Minek keressek párt magamnak, anyám meg apám úgyis kiszolgálnak és mindent elém tesznek.” Erre ma sajnos sok példa van, még úgy is, hogy a szülők már elengednék a gyereket, csak ő nem akar menni. Mert “kényelmes” gyerekek lenni, és nem felelősséget vállalni bizonyos dolgokért.

Csak sajnos egy idő után, kinél előbb, kinél később, a szülők bizony magukra hagyják a gyermekeket. Haláluk után vagy sikerül felnőtté válni, vagy gyorsan keres magának valakit, általában egy idősebb partnert, aki mellett megmaradhat a gyerek-szerepben. 

A helyzetet nehezíti a szingli-lét vagy a válás utáni hazaköltözés, de erről majd később.

A gyerek-szerep addig kíséri az életünket, amíg vannak szüleink. De ha ezzel párhuzamosan képesek vagyunk felnőttként is létezni, nincs probléma. A gond akkor jelentkezik, ha nem akarunk kilépni ebből a szerepből.

Hamarosan megnézzük, hogy ez hogyan is jelentkezhet akkor, ha párt választunk és szülői szerepbe is kerülünk.

További szép napot! 🙂