Párom örökölt egy házat. Nem most. De most állunk neki a felújításnak. Vagyis, igazából már neki is álltunk tavasz elején bontani, mondván, azt mi is meg tudjuk csinálni. Hát meg. Van némi csapat- és párkapcsolatépítő jellege a dolognak. 🙂
Mivel a munkájából adódóan és a két éves lányunk aktív közreműködése miatt nem nagyon tudtunk kettesben lenni, így aztán kézenfekvő volt, hogy megyek vele a házhoz dolgozni, míg mamik vigyáznak a mi kis szemünk fényére. Ez eddig rendben is volna. DE! Hogy mennyit kell bontani, rombolni, takarítani egy ilyen esetben, azt nem gondoltam.
A legkomolyabb beszélgetéseink téglapucolás közben zajlottak. Majd együtt szaunáztunk 35 fokban a padláson, amit ő kiegészített a tetőn történő “”napozással”, hogy a lebontott kémény helyén ne essen be az eső. Szaunában erős fizikai munkát végezni felettébb érdekes élmény: olyan helyeken is folyik az ember lányáról (na jó, fiáról is) a víz, ahol azt sem tudtam, hogy léteznek verejtékmirigyek! Ez kiegészül némi salakporral, és máris tökéletes a hatás. 🙂 Egy ilyen délelőtt után megtanulja az ember értékelni a zuhany áldását. És konditerem sem kell: egy kis falbontás, téglahordás, betontörés, vésés, talicskázás, lapátolás, és az addig bekötött izmok megkönnyebbülten lélegeznek fel. Meg én is, ha végre este ágyat érek. Csak a reggeli nyögéseimet ne hallja senki. 🙂
De az sem kiskutya füle, amikor egy kellemes és erőteljes tériszonnyal megáldott embernek egy billegő grádicson kell felmennie a padlásra, majd onnan lehozni néhány dolgot. Bevallom, egy cserépnél többet nem mertem cipelni, pedig egyébként a tégla- és betontörmelék kihordása közben számomra is meglepő erőnlétről tettem tanúbizonyságot.
Ja, és az megfizethetetlen, amikor kantáros melósnadrágban, kezemben a 25 kg-os kalapáccsal meglát a leendő kőműves-vállalkozónk, és közli, hogy mehetek hozzá dolgozni. Kihúztam ám magam! Mind a 152 centimet. 🙂
De kiderül az is, hogy mennyire tud rugalmas lenni a mami, mennyire bonyolult az élet, ha anya és a mami is otthon van, mert a gyerkőc nem tudja, hogy most kinek a szabályai is élnek. Na igen, ezen még kell dolgozni.
És nem utolsó sorban arra is fény derül, kire számíthat az ember, ha segítségre van szüksége. Jó érzés tudni, hogy vannak olyan barátaink, akikkel nem csak szórakozni lehet, hanem dolgozni is. Még ha éppen váratlanul is csöppen bele a helyzetbe.
Szóval, már a bontás is nagy élmény, pedig még jócskán van munkánk. De mi lesz, ha már építeni is fogunk? El sem tudom képzelni! De ígérem, arról is be fogok számolni.
További szép napot!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: