Elhatároztam, hogy megpróbálok minél több emberi kapcsolatot górcső alá venni, és hogy kicsit áttekinthetőbb legyen, igyekszem a kapcsolatokat azok szorossága alapján sorba szedni. Ez azért nehéz, mert például a munkatárs, haver, ismerős szintek talán közel azonosak, de így tűnik a leglogikusabbnak számomra.
Kezdjük az idegenekkel. Akik valójában csak addig azok, amíg valamilyen kapcsolatba nem lépünk velük. Lehet ez szemkontaktus, véletlen érintés, de attól a pillanattól már valamilyen hatással vannak ránk. Mégis, ide sorolom azokat az embereket, akikkel ez a kapcsolat nem válik rendszeressé, megmarad az egyszeri alkalom szintjén.
Amint írtam, már egyszeri alkalom is kivált bennünk valamilyen, pozitív vagy negatív élményt, emlékké válik, ami később tudattalanul sok mindent befolyásolhat. Ha például valaki úgy éli meg a nagyvárosban akaratlanul is gyakran előforduló szemkontaktust, hogy ezzel őt “méricskélik”, kialakulhat benne egyfajta félelem, “mit gondolhatnak rólam”- érzés. Ez szinte mindannyiunkban megvan, de problémát csak akkor jelent, ha ez határozza meg a mindennapjaink jelentős részét.
De okozhatnak az emberek pozitív élményeket is: lesegít valaki a buszról, előreenged az ajtónál vagy a pénztári sorban, felvesz valamit, amit elejtettél. Egyre több olyan történet kering a facebook-on (igen, sokat fogok hivatkozni rá), ahol idegenek segítettek valakinek szívességgel, anyagilag vagy bármilyen más módon, majd köszönet elfogadása nélkül “eltűntek”. Ezek a gesztusok és történetek azok, amik segítenek hinni abban, hogy igenis, vannak, léteznek normális emberi kapcsolatok a filmeken kívül, a hétköznapi életben is.
Szóval, kedves “Idegen”, aki olvasod ezt a bejegyzést, tulajdonképpen már nem is vagyunk idegenek egymás számára, hiszen olvasod a bejegyzést, érzelmeket vélt ki belőled, esetleg még reagálnál is. Ígérem, lesz majd rá lehetőség.
Következő alkalommal az ismerősöket fogjuk kicsit közelebbről megnézni.
További szép napot! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: