Vannak ismerőseid? Tényleg? Nem csak ám a facén! Ott ismer mindenki mindenkit. Hanem úgy igaziból, hús-vér emberekkel.
A nethez kapcsolódunk, az igazi emberekkel össze vagyunk kapcsolva. Összekötnek minket közös élmények, gondolatok, esetleg jó kis viták. A közösségi hálózatokon kialakuló kapcsolatok jelentős hányada soha nem jut el személyes kapcsolatig. És most ezt tágabb értelemben gondolom: ebben az esetben a skype-on történő webkamerás beszélgetés, a telefon már személyes kapcsolatnak számít, hiszen ott már nem takarnak a hangulatjelek jótékony karakterei. Mert egy kapcsolat akkor válhat személyessé, ha meg merem mutatni magam a másiknak.
Igen, ehhez bátorság kell. Nem is kevés. Mert itt nehezebb egy rossz hangsúlyt, egy rossz napot elmismásolni. Persze, füllenteni minden helyzetben és minden csatornán lehet, ahogy őszintének lenni is. De azért az embert még mindig társas lény, még mindig szükség van egy férfira és egy nőre ahhoz, hogy utódok szülessenek. Ezt bizony még nem tudta kiváltani semmilyen közösségi rendszer sem. 🙂 De ehhez a társas léthez bizony össze kell kapcsolnunk magunkat a másikkal. Mindenféle téren. És huzamosabb ideig nem tudjuk megtéveszteni a másikat – rájön a kényszermosolyokra, az elfojtott haragunkra. Ilyenkor kell csak igazán kapcsolni, és megpróbálni helyére tenni a dolgokat. Mert itt nem vonható vissza azonnal az “ismerősnek jelölés”. Vannak, akik kísérleteznek vele, de mindig csúfos kudarc a vége, mert helyrerakás nélkül újból ugyanazokat a dolgokat, szerepeket fogja végigjátszani, fejlődés nélkül. És a végén könnyen maradhat egyedül. Még egy kapcsolatban is. Lelkileg.
Próbáljuk a meglévő kapcsolatainkat életben tartani, próbáljunk újakat kialakítani, mert csak így fejlődhetünk, így válhat teljesebbé az életünk. Mert csak a mások által tartott tükör által létezünk.
További szép napot! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: